December 13-án, pénteken fatimai engesztelő imanapot tartunk a Havas Boldogasszony-templomban. Szentmise 10 és 16 órakor lesz, napközben a megszokott szentségimádási órákra várjuk a testvéreket. A délelőtti szentmisét Ft. Keresztes Andor atya, máriagyűdi esperes-plébános mutatja be.

December 9-én, hétfőn, a Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepén 16 órakor tartjuk az ünnepi szentmisét templomunkban. Előtte 15.15 órától rózsafüzér imádság és loretói litánia lesz.

A mai nappal elkezdődik az új egyházi esztendő. Idén is szeretettel várjuk a kedves testvéreket december 2-től hétfőtől szombatig a reggel 6 órakor kezdődő roráté szentmisékre a székesegyházba. A remény zarándokai mottót viseli a 2025-ben esedékes 27. rendes szentév. Ferenc pápa Spes non confundit („A remény nem csal meg”) kezdetű bullája és XVI. Benedek Spe salvi („Reményre megváltva”) kezdetű, a
keresztény reményről szóló enciklikája nyomán idei adventi készületünk vezérfonalát a reményről való elmélkedés adja. Minden hajnali szentmise alatt gyónási lehetőség lesz, a szentmiséket követően régi szokás szerint minden testvérünket szeretettel hívjuk egy közös agapéra a püspöki palota kocsiszínébe. Készüljünk együtt a Megváltó születésének ünneplésére.

2017 húsvétvasárnapján megalakult a Boldogasszony Imaszövetség, melynek elsődleges célja a Pécsi Egyházmegye evangéliumi küldetésének támogatása, hogy a Szűzanya közbenjárásával megerősítve egyre többen hordozzák közös ügyeinket imádságaikban. Továbbra is bátorítunk mindenkit a csatlakozásra, melyet elsősorban az interneten (http://imaszovetseg.pecsiegyhazmegye.hu) lehet megtenni.

Adomány fejében továbbra is kapható a nyugati bejáratnál A pécsi Havas Boldogasszony-templom története (1697–2022) – 325 éves jubileumi kiadvány.

Pünkösdvasárnaptól a Pécsi Egyházmegyében is bevezetésre kerül a római misekönyv új kiadása. Az alábbiakban néhány mindenkit érintő változásra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy az új misekönyv mostani bevezetése mindnyájunk lelki hasznára történhessen.

Változások a liturgikus testtartásunkban
A szentmisén való a testtartásunknak (állás, ülés, térdelés, meghajlás, stb.) nagy jelentősége van, hiszen ezáltal egész emberségünk, így testi valóságunk is bevonódik a liturgiába, ahol keresztényként különösen is azt ünnepeljük, hogy Jézus Krisztusban az Isten testben jött el, és látható, megfogható formában maradt velünk az Eucharisztia szent színei alatt.

Innentől kezdve a világegyház általános gyakorlatához igazodunk. E szerint:

– Állunk a bevezető ének (Introitus) elejétől a könyörgés (Collecta) végéig, majd leülünk.
– Felállunk az Alleluja éneklésére és az evangéliumra, majd pedig a Hitvallás és az egyetemes könyörgések imádságára.
– Változás a megszokotthoz képest, hogy felállunk az „Imádkozzatok testvéreim…” felszólításra, és a továbbiakban állva maradunk a felajánló könyörgés, a prefáció és a „Szent vagy” alatt. Ez kifejezi a miséző pap által mondott imádsághoz való figyelemteljes kapcsolódásunkat, az Isten előtti tiszteletünket és fegyelmezettségünket, és így segíti a liturgiában való aktívabb részvételt. Ünnepi szentmisében már a tömjénezésre felállunk és onnantól állva maradunk.
– Térdelünk az átváltoztatás alatt, majd felállunk, vagy pedig tetszés szerint térdelve maradunk az eucharisztikus ima befejezéséig.
– A Miatyánkra mindnyájan felállunk. Állva énekeljük az „Isten Báránya” éneket is.
– Az áldozás előtt („Íme az Isten Báránya…”) szokás szerint ismét letérdelünk.
– A szentáldozás után tetszés szerint térdelünk vagy ülünk.
– Újdonság, hogy mindannyian felállunk az áldozás utáni könyörgésre. A hirdetések alatt leülhetünk, de az áldásra újra felállunk.
– Akinek egészségi állapota úgy kívánja (pl. nem tud térdelni, vagy huzamosabb ideig állni), a továbbiakban is szabadon eltérhet a közösség többi tagjának testtartásától.

Változások az állandó részek szövegeiben

A bűnbánati imában az eredeti, latin szöveghez igazodva elmarad Szűz Mária neve előtt a „szeplőtelen” jelző említése. Ezentúl mindnyájan így imádkozunk: „[…] kérem ezért a boldogságos, mindenkor Szűz Máriát, az összes angyalokat és szenteket […]”. Ez a változtatás pusztán az imádság fordításában jelent az
eddigiekhez képest különbséget, semmiképpen sem érinti és csorbítja hitünk igazságát, miszerint a Szent Szűz szeplőtelenül fogantatott, és a bűn minden szeplője nélkül élte egész emberi életét.

A latin eredetit követve az új magyar fordítás szerint a pap a következőképpen vezeti be a felajánló könyörgést: „Imádkozzatok testvéreim, hogy az én áldozatom és a tiétek kedves legyen a mindenható Atyaisten előtt.” A hívek válasza változatlan. Ez a szövegmódosítás („áldozatunk” helyett „az én áldozatom
és a tiétek”) segít megértenünk, hogy papok és hívek Isten egy és ugyanazon népének tagjaiként, de mégis, szolgálatunk szerint különböző módon veszünk részt a liturgiában. A keresztségben mindannyian részesültünk az általános papság méltóságában és küldetésében, melynek erejéből életünk áldozatát és szívünk imádságait, szándékait hozzákapcsolhatjuk Jézus Krisztusnak az oltáron megjelenő áldozatához. Ugyanakkor lényeges, hogy a szolgálati papságra felszentelt személy áldozata a hívek áldozatától különböző, hiszen ő a szentmisében Krisztus személyében (in persona Christi) van jelen és mutatja be az
Atyaistennek az Eucharisztiában Krisztus egyetlen megváltó áldozatát.

A békeköszöntésnél ezentúl a diakónus vagy a pap ezt mondja: „Engesztelődjetek ki szívből egymással!” és nem „Köszöntsétek egymást a béke jelével!” Ez az új formula nem a latin eredetinek („Offerte vobis pacem”) a pontosabb fordítása, mert az nagyjából úgy hangozhatna, hogy „Ajánljuk föl egymásnak a béke jelét”, hanem visszatérés a II. Vatikáni Zsinat utáni új magyar misekönyvben egyszer már szereplő szöveghez. A most megjelent új magyar misekönyv előírásai is lehetővé teszik az eddig megszokott kézfogást: „Ezután mindnyájan a béke és a szeretet jelével, például kézfogással vagy meghajlással köszönthetik egymást”.

A szentáldozás szertartásában az Eucharisztia felmutatásakor – szintén a latin formula hűségesebb fordításával – a pap így szól: „Íme, az Isten Báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit. Boldogok, akik meghívást kaptak a Bárány lakomájára.” A válasz ebben az esetben is változatlan marad. A korábbi formula („boldogok, akiket meghív asztalához Jézus, az Isten Báránya”) is helyes, hiszen az Eucharisztiában
ahhoz az asztalhoz járulunk, ahová Jézus hív bennünket. Azonban az új megfogalmazás – mely a latin eredetinek szó szerinti fordítása – közvetlenebbül felidézheti bennünk a Jelenések könyvének szavait: „Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzős lakomájára!” (Jel 19,9). A szentmise maga a Bárány lakomája: visszautal a szabadulás emlékezetére elköltött ószövetségi bárány-vacsorára, és Jézus Krisztus, az Isten értünk feláldozott Bárányának húsvéti áldozatát jeleníti meg. Az Eucharisztia menyegzős lakomának is mondható: ekkor lép frigyre Krisztus és az Ő menyasszonya, az Egyház. Az ártatlan és tiszta áldozati Bárány értünk adott Testéből és értünk kiontott Véréből való részesedés szabadított meg
minket is a bűntől, és nyitotta meg számunkra az Istennel való lelki egyesülés útját.

Az új magyar nyelvű fordítás segíthet bennünket, hogy a Katolikus Egyház egészéhez kapcsolódva, még gazdagabb legyen a liturgikus imádságunk, és gyümölcsözően kapcsolódhassunk be a szentmise ünneplésébe, mely az Egyház életének valódi csúcsa és forrása.

****

A Pécsi Egyházmegye hetente jelentkező lelki sétáinak alkalmával rápillanthatunk a térségben rejlő értékekre, betekinthetünk az érintett plébánia közösségi életébe, tevékenységeibe, miközben lelki útravalóval is gazdagodhatunk.

Augusztus elején a Lelki séta során a pécsi Havas Boldogasszony templom került bemutatásra. A cikk a következő linkre kattintva tekinthető meg: https://pecsiegyhazmegye.hu/aktualis/lelki-seta/5161-lelki-seta-a-pecsi-havas-boldogasszony-templomban

*****

Nagy szeretettel buzdítunk mindenkit, hogy a vasárnapi szentmisék előtt 15.15 órakor kezdődő rózsafüzér-ájtatosságon, majd 15.45-kor a loretó litánián közösen vegyünk részt, s ajánljuk föl a békéért. Ne feledjük, teljes búcsút nyerhet az a hívő, aki a rózsafüzért (öt tizedet egyfolytában) a templomban vagy nyilvános kápolnában vagy a családban, szerzetesi közösségben, jámbor társulatban mondja el. Részleges búcsút nyerhet más körülmények között. A szóbeli imát titkokról való elmélkedésnek kell kísérnie. A közös imánál a titkokat is be kell mondani a bevált helyi szokás szerint. A magánimánál elég, ha a szóbeli imához titkokról szóló elmélkedést fűznek.